Mindenki aki glettel vagy gletteltet, naponta 1-1,5 órát tölt keveréssel, vízhordással, vödör, illetve szerszámtisztítással, stb. Ez naponta óradíjtól függően 900-2000 Ft kidobott pénz. Mind ezek mellet nem kevés fáradság, energia, kosz ami a hagyományos glett készítés velejárója. Ha valaki saját maga teszi mindezt naponta, pontosan tudja hogy milyen fárasztó, unalmas az állandó kevergetés, esetleg létráról való le mászkálás. Ha valaki dolgoztat, tehát nem Ö hanem az alkalmazottak kevergetik a glettet, annak talán nem kell túl sok számolgatás, hogy rá jöjjön, hogy eddig mennyi pénz ment ki a kukába az ’olcsó’ zsákos gipszek használatával. Ha három alkalmazott dolgozik s egy hétig tart a glettelés, akár gipszkarton bandázsolás, akár régi falak többszöri glettelése esetén az 5 nap alatt (hétfő-péntek) 16 500 Ft az a kifizetett pénz amit a glett keverésével, illetve az ehhez szükséges dolgok előkészítésével töltöttek az alkalmazottak. Ha ezt a számot kicsit tovább gondoljuk akkor igen rémisztő adatot fogunk kapni. Persze első ránézésre a zsákos gipsz az olcsóbb, az árcédulán kisebb számot látunk mint a kész gletten, s ettől azt hiszik a festők hogy jól választottak. Pedig csak addig olcsóbb az ’olcsó’ gipsz, amíg el nem kezdik használni. Általában egy zsák (25 kg) gipsz 2800-3500 Ft környékén van amivel az utolsó glettelést szokták végezni, egy kanna,vagy zsák (25-30kg) kész glett 5-6000 Ft körül kapható. Első ránézésre ’ megfizethetetlen ’ a kész glett. De mint fentebb olvasható, pár nap alatt a ’ drágaság ’ megszűnik, mivel a napunkat teljes mértékben munkával tudjuk tölteni, és pénzt keresünk ahelyett, hogy pocsékolnánk. Természetesen a kész glettet nem célszerű első rétegként használni, mivel sem állaga, sem réteg vastagsága ezt nem teszi lehetővé. Jó kompromisszumos megoldás, ha az alap glettelést (mély lyukak, törések, kartontalálkozások, vakolt új fal, stb.) hagyományos módon oldjuk meg pl: 6-30 mm vakoló gipsz használatával, és miután elfogadható minőségű felületünk van, utána kész glettet használunk 1-2 réteg glettelésre.
Glett és a bandázsoló.
A glett készre kevert, hagyományos glettelésre úgy alkalmas, ahogy van. Bandázsoláshoz, mindenféleképp hígítani kell. Tejföl sűrűség a kívánatos, amit a kellő mennyiségű víz hozzá adásával érhetünk el. Addíg amíg, nem ismerjük kellőképpen a bandázs szalag, illetve a glett tulajdonságait, mindenféleképp ajánlatos próba bandázsolást végezni, különböző sűrűségű glettekkel.
Ne egy egész vödörrel kezdjünk gyakorolni! Ha nem elég híg a glettünk, sem a szerszámot nem tudjuk megfelelően használni, sem a munkánk nem lesz megfelelő. Vízszintes bandázsolásnál, ügyeljünk arra hogy kellő mennyiségű glett legyen a szerszámban. Ha kevés a glett, akkor csak a szalag egyik fele lesz glettes, a felső része nem. Szintén figyelni kell arra, hogy a szerszámot vízszintesen tartsuk. Ha ’lóg’ a kezünkben, a szalagot nem egyenesen vezeti ki, hanem begyűri a papírt. Ha így járnánk, hátul mielőtt befut a tartályba vágjuk el, és húzzuk ki elől a szalagot. Nyissuk ki a szerszámot, szedjük ki belőle a glettet, majd fűzzük bele a szalagot, és folytassuk tovább a bandázsolást, ügyelve az előző hibára.
A függőleges bandázsolás lényegesen egyszerűbb, csak húzni kell lefelé a szerszámot. A szalag elvágása, szintén először ’megoldhatatlan’ feladatnak tűnik. Mivel a papír átázott a glettől/ hát ez a dolgaJ/, így hasonlóan a megázott tapétához nem igazán akar szépen elszakadni, úgy mint ahogy az a videón látszik. Van egy technikája, amit a spakli szalaghoz szorítása, és a fogaskerekes rész egy mozdulatos lefelé, vagy felfelé való megrántása jelent. Nem merőlegesen tesszük a papirra a spaklit, hanem 'oldalról', kissé szöget zárva be a spakli és a papír között. Amennyiben, így nem megy/ ez mindennel így van az elejénJ/, sniccerrel vágja el a szalagot, vagy egyszerűen szakítsa el. Általában igaz erre a technológiára az, hogy az elején ’ az ember nyakig glettes’, de ez a későbbiek során meg szűnik. Sok szakma béli, mind a mai napig úgy glettel, hogy mind a szerszám, mind Ö maga nyakig glettes. És természetesen,hogy mikor tanulta valaki a szakmát, hát bizony nem csak az ecset szőre volt tiszta zománc, hanem a nyele is, meg a keze, és a ruhája is. Így van ez a mostani esetben is. Szokatlan a szerszám, szokatlan a híg, ’vékony’ glett, és szokatlan, úgy ahogy van az egész.
Ellentétben a hagyományos bandázsolással nem kell a kartont ’fózolni’,a nem gyári találkozásokat megvágni. Mivel nem a rés kitöltése általl biztosítjuk a kötést, hanem a papír glettel történö ragasztásával. Mint azt a videó elején is látni lehetett, a papír stabilan rögzült a karton papírján, a glett összetételéből adódik a biztos tapadás. A másik ok, maga a glett zsugorodási tulajdonsága. Mivel vastagsága száradása következtében csökken, így magával együtt a papírt is ’rá szívja’ a kartonra. A bandázs szalagot, csak a teljes száradás után lehet újra glettelni. Meg kell várni a teljes kiszáradási időt, hogy fehér legyen. Ellenkező esetben, a nem teljesen száraz papír, újra nedvesedik a friss glettől, és az új glett pontosan ellentétes irányba próbálja feszíteni a papírt, mint az eredeti glett. Az eredmény, ráncos, gyűrött bandázsolás.
Sok esetben nehéz, a megszokástól szabadulni/ gipsz, üvegszál bandázs szalag, xyloplast, stb./ de mint azt a videó is mutatja, működik a technológia. Nem csak a sima karton-karton találkozásnál használhatjuk a szerszámot, hanem belső sarkoknál, úgy hogy a fogaskerekes részt betesszük a sarokba, és húzzuk lefelé a szerszámot. Ezt mindenféleképp szárazon gyakoroljuk, hogy sem az anyagot, sem az idegrendszerünket ne pazaroljuk. Könnyen elfogy a türelem, ha már hatodszorra próbáljuk, de még mindig csak a nyakig glettes szerszámmal szenvedünk. Úgy általában igaz ez a szerszámra, meg kell szokni a súlyát először csak papírral. Ha már jól tudunk vele mind függőlegesen vízszintesen, bandázsolni, akkor érdemes glettet is bele tenni. Tanulni sosem késő! Az az idő,glett, szalag, amit tanulásra fordít, sokszorosan megtérül miután megszokta az új technológiát. Legyen türelmes, hisz láthatta működik. Ha másnak megy, Önnek is fog.